vasárnap, június 20, 2004
naszóval.
szombaton kora délután sikerült mindenkinek felhúznia (megvádolnak valamivel, amikor a másik is ugyanazt csinálja; nem tetszik másnak az az egyetlen dolog, aminek örülök) IRCen, le is léptem. utána meg velük kellett bulizni menni.
bátyám elvitt minket (B.-t, j.-t, mistát és engem). körbenéztünk, elég jó hely ez az akvapark, egyszer majd bulin kívül is el kéne menni, csak drága a jegy. (4-4,5E HUF, meg egyáltalán ki a fasszal menjek mégis?)
Banco de Gaia kezdett. volna, ha kijött volna. először a technikára hivatkoztak, viva Patrícia szócsövön keresztül. hamar kiderült, h a techikai probléma ennyi volt: egyszerűen fújt a szél és nem volt kedve felmenni. némi alkoholos rásegítéssel mégis csak feljött és egy übercsászár live-ot adott elő. volt persze Last train to Lhasa meg szétesés közben, nagyon jó. utána jött Hybrid live, ami egy rockkoncerthez hasonlított. toltak az új az új albumról is meg persze végére tartogatták a Finished Sypmhonyt. sajnos csak rövidített verzióban adták elő. a zenéjük megfejelte az előző előadót. közben ettem perecet, pezsgővel, jó párosítás. kínálgattam a többieket is persze. így aztán nem fáztam, pulóver nélkül se. jobb kedvem is lett, de furcsán is mozgott közben, az amúgy is leejtős talaj. utána Amb és Raster jött, de helyette inkább körbenéztünk. végülis egy kis csúszással a Chemical Brothers játszott, ők is hatalmas hangulatot csináltak és a zenéjük is fasza volt. sajnos azonban ekkor már elkezdett esni és az emberek fele szétázott, én is berohantam egy fedett hely alá. az a szennytömeg humanoid csorda, ami eddig a brék meg progi szekciónál csapatott addig. részeg pöcsfejek meg pattogó idióták. előttem ugráló vagy 5* rálépett a lábamra, már-már azon goldokoztam, h kirúgom az achilles-inát, aztán ugráljon a kórházban vagy az árokban, de ne a lábamon. szóval a zenék ötöst érdemelnek, de hang sajna túl lett vezérelve a kémikus tesóknál.
közben B. és j. elmenekültek az eső elől. el se köszöntek.
kezdem úgy érezni, hogy túl jó vagyok. mindenkinek segítek, kinyalom a seggét, aztán ha én kérek valamit vagy elvárnék, akkor lófaszt se kapok. ezután nem fogok senkinek semmit se segíteni és nagy ívben szarok bele mindenbe. mindenki azt csinál, amit akar. én kiteszem a lelkemet értük ők meg meg se köszönik, kutyába se vesznek. elegem van már belőle és mindenkiből.
szombaton kora délután sikerült mindenkinek felhúznia (megvádolnak valamivel, amikor a másik is ugyanazt csinálja; nem tetszik másnak az az egyetlen dolog, aminek örülök) IRCen, le is léptem. utána meg velük kellett bulizni menni.
bátyám elvitt minket (B.-t, j.-t, mistát és engem). körbenéztünk, elég jó hely ez az akvapark, egyszer majd bulin kívül is el kéne menni, csak drága a jegy. (4-4,5E HUF, meg egyáltalán ki a fasszal menjek mégis?)
Banco de Gaia kezdett. volna, ha kijött volna. először a technikára hivatkoztak, viva Patrícia szócsövön keresztül. hamar kiderült, h a techikai probléma ennyi volt: egyszerűen fújt a szél és nem volt kedve felmenni. némi alkoholos rásegítéssel mégis csak feljött és egy übercsászár live-ot adott elő. volt persze Last train to Lhasa meg szétesés közben, nagyon jó. utána jött Hybrid live, ami egy rockkoncerthez hasonlított. toltak az új az új albumról is meg persze végére tartogatták a Finished Sypmhonyt. sajnos csak rövidített verzióban adták elő. a zenéjük megfejelte az előző előadót. közben ettem perecet, pezsgővel, jó párosítás. kínálgattam a többieket is persze. így aztán nem fáztam, pulóver nélkül se. jobb kedvem is lett, de furcsán is mozgott közben, az amúgy is leejtős talaj. utána Amb és Raster jött, de helyette inkább körbenéztünk. végülis egy kis csúszással a Chemical Brothers játszott, ők is hatalmas hangulatot csináltak és a zenéjük is fasza volt. sajnos azonban ekkor már elkezdett esni és az emberek fele szétázott, én is berohantam egy fedett hely alá. az a szennytömeg humanoid csorda, ami eddig a brék meg progi szekciónál csapatott addig. részeg pöcsfejek meg pattogó idióták. előttem ugráló vagy 5* rálépett a lábamra, már-már azon goldokoztam, h kirúgom az achilles-inát, aztán ugráljon a kórházban vagy az árokban, de ne a lábamon. szóval a zenék ötöst érdemelnek, de hang sajna túl lett vezérelve a kémikus tesóknál.
közben B. és j. elmenekültek az eső elől. el se köszöntek.
kezdem úgy érezni, hogy túl jó vagyok. mindenkinek segítek, kinyalom a seggét, aztán ha én kérek valamit vagy elvárnék, akkor lófaszt se kapok. ezután nem fogok senkinek semmit se segíteni és nagy ívben szarok bele mindenbe. mindenki azt csinál, amit akar. én kiteszem a lelkemet értük ők meg meg se köszönik, kutyába se vesznek. elegem van már belőle és mindenkiből.
